Alicie's Blog

Újabb névszói vers

alicia — Sat, 04 Jun 2011 17:59:03 +0000

Egy kis idő kihagyással, de ismét jelentkezem. Ez az év húzós volt nekem, és még nincs vége. Még egy hosszú hét, s utána a megérdemelt pihenés, más formában következik. Addig is, írtam egy újabb névszói verset.

Szemeid fénye

Csillogó ékes ékszer,
Mi szívemnek érdes fénye.
Rabul ejtve érzelmim
Nem múló vággyá érni.

Csüngve szemei mélyén
Figyelve ajka szélét,
Égve a vágytól,
Részegültek rózsák illatától.

Kacskaringós utak,
Hajlongós fák szára.
Elcserélt szabadságot
Elhagyó madárpáros.

Évek szárnyán reppenő,
Kapukat őrző Rebbenő,
Kecsegtető édes mézzel,
Fekvő húrjain szívemnek.

Emberi érzés
Megbűvölt nézés
Mint tavasz szép rügyei
Úgy Lelkem csodás virágai.

Lusza Dèsirée B.
2011. május 4.

Névszói vers

alicia — Tue, 02 Nov 2010 07:18:40 +0000

Először is, régen írtam már bejegyzést. Ennek több oka is van. De ez most nem számít.

A névszói vers azt jelenti, hogy egy adott műben túlnyomó többséggel névszók találhatóak, ige csak kevés, vagy egyáltalán semmi (mint az enyémben). Ha egy névszói verset olvasunk, a képzeletünkben képként megjelenik, úgymond statikus lesz a kép.

Jó olvasást kívánok!

Bús, szomorú szemek

Bús szomorú pillák árnyékába pillantva
Őszi sétány egyenes szakaszát ölelve bújó,
Komoruló sok színes fa.
S arrébb egy tóba forduló,
Síró, esdekelve könyörgő fűzfa.

Keserves farkas vonítás
Éltetője a feljövő Holdnak.
Kihalt tópart, kopasz őszi sétány,
S halkan, pityeregve hallgató az éjszaka.
A domb tetején a néma vár.

Romjai közt keservesen szóló
Katonák szellemei, a fal vonalán,
Jelképezve az erényt és az örök jót.
De hajnali pirkadatot látván
Fájó szívvel, kényszeredetten búvók.

A parttól lassan távolodva,
Át az erdős sétányon,
S mint egy kis patak, csordogálva,
Úgy legördülve a szép arcon
Egy könnycsöpp a szemből, egy pillanat alatt.

Lusza Dèsirée B.
2010. november 2.

Ihlet

alicia — Thu, 18 Mar 2010 21:45:35 +0000

Idő, mint a tenger – szokás mondani.
Bár annyi lenne. Egyszer mindenképp elfogy. Sosem lehet tudni, hogy az mikor következik be. Az ihlet az nem ilyen. Ha kedve van jön, ha nincs akkor nem. Van akinek sehogy se, van akinek bárhogy, sokféleképp. Jön, lát, és maradandót alkot. Néha eltűnik, jelezve, hogy baljós idők jönnek, majd visszajön, hogy újra kiélje magát, jobb időket hozzon. Az Ihlet csodás dolog. Van akinek társaságban érlelődik, s vannak akiknek a magány szüli. Kell egy kis menedék, ahová vissza tudnak vonulni, a zúgó nagyváros elől. Néha egy hegyi falu az, ami hozza az írást, de van, hogy maga a Természet.
Most már majdnem biztos, de vasárnap minden kiderül. Holnap, elmúlik a tél. Szombaton a szél, és majd vasárnap, akkor már mindenképpen jön a Tavasz, Benedekkel. Érdekes, a népi énekek, mondókák általában mindig beigazolódnak.
Nem csépelem tovább a szót, itt a vers, amit a Természet, a Tavasszal küldött az Ihletnek.

Emberiségelmélet I.

Állatoknak több, mi
Embereknek kevés.
Csillogó, Világi
Bolond, nevettet, de
Meg nem ért. Igaz is,

Ők miért is vágynak
Az elmúlt sivár év
Hosszú és fájdalmas
Üres nevetésre?
Bolond emberi faj!

Az álmokért tenni,
Lehetetlen beszél.
Ártalmatlanság is
A Bősz folyón evez.
Életben küzdeni,

S remélni a jobbat,
Tenni a semmiért,
Fölösleges vala.
Hajózz bő tengeren.
Matróz, viseld magad!

Zord Tenger hullámin,
Habos sírod leléd,
Drága Kedvesed sir.
Vésztől óvott téged.
Fregattod célba visz.

Lusza Dèsirée B.
2010. március 18.

Új év!

alicia — Fri, 01 Jan 2010 11:31:21 +0000

Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!

A jó hír, talán az, hogy mégsem tűnt el a kreativitásom, vagyis útközben ráakadtam. A regényem folytatására kerül a sor most. Ez azért is fontos, mert nekem számít. Reménykedem benne, hogy egyszer valaki felfedez, hogy ide írogatok. S talán kezdeni is tudok majd valamit az írói ambíciómmal.

Csak e rövidke bejegyzés erejéig jöttem fel.

Eltűnt

alicia — Sun, 27 Dec 2009 12:45:56 +0000

Rémes dolog, az alkotói válság. Világ életemben kreatív voltam (legalábbis ezt gondoltam magamban). Most meg, semmi ötletem sincs. Minden évben kézzel készített karácsonyi ajándékokat adtam, most meg nehezemre esett bármit is csinálni, mert kiürült a tarsolyom.

Nővérem szerint, ez csak időszakos. Mindenesetre, kétségeket hagyott bennem. Egész életembe, a legstabilabb dolog, a kreatív dolgok készítése volt. S most? Ez eltűnni látszik. Vagy csak elment Hawaiire pihenni.

Nem hisztiképp írom le, csak valahol muszáj leírnom, mi bánt legbelül. Mi az, amit érzek. Ez nem más, mint a félelem. Félek, hogy a “minden helyzetben feltalálom magam” és az “öt perc alatt is kitalálok valamilyen ajándékot, amit utána megvalósítok” el fog tűnni, és beolvadok a sok, ember közé, s magam is csak egy leszek a sokból. Elvesztem azt, ami a különlegességemet adta.

Alkotói válság? Kreativitás hiánya?

Remélem hamar visszaszerzem és ez tényleg csak egy mélypont.

Fekete Péter

alicia — Wed, 16 Dec 2009 18:21:46 +0000

Fekete Péter

Hiú az ember,
Újabb csalódás.
Vágyott szerelem,
Viszonzatlan
fájó érzelem.

Rideg utcán fúj a szél,
Egy oldalú a vágy.
Csak barátja mesél
fájó igazság, minduntalan
szíven döf, hideg az él.

Nem hullik könnycsepp,
Erősebb a lány.
Csalódásra edzett szíve,
Ismét sajoghat.
Ezt osztotta az Élet!

A csúf, nem lehet szép,
S nem is számíthatok Rád.
Tudom már, nem kedveltél,
S szereteted sem kaptam.
Végképp oda a remény.

Sajnálom, ilyen jellemem,
Tudom, Te csak ámítottál.
Viselkedtem, mint egy
Szőke papír baba,
felejtés társam lett.

Lusza Dèsirée B.
2009. 12. 16.

Egy újabb tengerész

alicia — Wed, 09 Dec 2009 11:42:12 +0000

Vihar

Gyengén foltozott árboccal,
Viharral szembenézni,
Meghúzódni faházban
Földrengés idején,
Sem való ostobáknak.

Ki tükörben szebbet lát,
Nem győzi csodálni
Ki másoktól csodát vár,
Az csalódást ér
Félő nem látni, mi a rideg valóság.

Ki táncol a csillagokkal,
Boldognak látszik,
Ki forog, a nappal
Rámondják: bolond rém.
Irigység az öröm megrontója.

Húzd fel a vitorlád
Bátor, vén matróz is,
Fegyvered tapasztaltság,
De óvakodj tengerész,
Veszély leshet Rád.

Vihar fenyegeti hajódat,
Szél árbocodat tépi.
Poszeidón haragja,
Közeli vég.
Tengeren hajóroncsok úsznak.

Lusza Dèsirée B.
2009. 12. 08.

Mindig hinni kell

alicia — Wed, 09 Dec 2009 11:30:19 +0000

Sheryl Crow ‘I Shall Believe’ c. száma ihlette.

Remélem, nem hiszek hiába, bár változtatnom kell. Mindenen változtatnom kell. Közben hinnem, hogy jobb lesz.

Hinnem Kell

Fájó szerelmem
viszonzatlan.
Szívem hiába heves,
A semminek dobog,
De mégis hinnem kell.

Bízom benned így is,
Pedig árva szót sem mondasz,
Mit érzel, nem tudom megfejteni
Emléked elevenen csillog,
Még mindig tudok hinni.

Fojtó érzések,
Lelkem fárad,
Haldokló reményem,
Magányos napok,
De mégis hinnem kell.

Bár tudnálak szeretni,
El mégsem fogadsz
Mások elvárásaid.
Eseted nem én vagyok,
Tudnál vajon kedvelni?

De hiába ellenérvek tömkelege,
Eszem tiltja, Szívem vonzza
Érzelmim rabja lettem,
Kelepcébe esett rabok.
De mégis, hinnem kell.

Lusza Dèsirée B.
2009. 12. 08.

Szenvedélyek

alicia — Tue, 08 Dec 2009 20:24:57 +0000

Füstös Élet

Védtelen vagyok, s gyenge
Szédülök, fejem fáj
Ártalmas hülyeség, mit tettem
Sáros lett kalapom, kabátom.
Sárba tiportam büszkeségem.

Értem aggódnak.
Csaptam közhisztériát,
Mit felejteni nehezen fognak.
Most már tudják, ki vagyok,
Megbélyegeztem magam.

Füstös Élet
Mi meg nem áll
Rongyos szerelem,
Tán nem is valós
Mihaszna érzések!

Mit nekem kínálnak,
Értékelem, de fáj.
Az élet csak játssza
Játékait büntetlenül, hogy
Embereket csodálkozásra bírja.

Miért? Ezt kérded.
Tudom, te is sikítanál,
Választ csak remélhetsz.
Fáj a valóság, ridegben honol,
Ápol, majd eltakar, befed Téged!
Lusza Dèsirée B.
2009. 12. 08.

Mégsem Monoton

alicia — Mon, 16 Nov 2009 22:11:51 +0000

Változatlan

Figyelő szemek
Érdekel, mit mondok?
Lágyan nézel,
Szemeddel simogatsz,
Vagy megint tévedek?

Szeretnélek szeretni
Mit, érzel, nem tudom
Céltalan így élni,
De téged imádlak
S jó csak nézni.

Veled alszok, s veled kelek
S „szeretlek”-et mégsem mondok,
Pedig mégis ezt érzem!
Érzéseid mik irányomba?
Élhet ez a szerelem?

Szeretnélek ölelni
Forró csókot
S szeretetet adni.
Várok Rád ma,
Holnap vagy sokáig.

Álcám cseles,
S utánad vágyódom.
Szemem rebben,
Érzelmem változatlan,
Még mindig Szeretlek!

Lusza Dèsirée B.
2009. 11. 16