Egy kis idő kihagyással, de ismét jelentkezem. Ez az év húzós volt nekem, és még nincs vége. Még egy hosszú hét, s utána a megérdemelt pihenés, más formában következik. Addig is, írtam egy újabb névszói verset.

Szemeid fénye

Csillogó ékes ékszer,
Mi szívemnek érdes fénye.
Rabul ejtve érzelmim
Nem múló vággyá érni.

Csüngve szemei mélyén
Figyelve ajka szélét,
Égve a vágytól,
Részegültek rózsák illatától.

Kacskaringós utak,
Hajlongós fák szára.
Elcserélt szabadságot
Elhagyó madárpáros.

Évek szárnyán reppenő,
Kapukat őrző Rebbenő,
Kecsegtető édes mézzel,
Fekvő húrjain szívemnek.

Emberi érzés
Megbűvölt nézés
Mint tavasz szép rügyei
Úgy Lelkem csodás virágai.

Lusza Dèsirée B.
2011. május 4.