Először is, régen írtam már bejegyzést. Ennek több oka is van. De ez most nem számít.

A névszói vers azt jelenti, hogy egy adott műben túlnyomó többséggel névszók találhatóak, ige csak kevés, vagy egyáltalán semmi (mint az enyémben). Ha egy névszói verset olvasunk, a képzeletünkben képként megjelenik, úgymond statikus lesz a kép.

Jó olvasást kívánok!

Bús, szomorú szemek

Bús szomorú pillák árnyékába pillantva
Őszi sétány egyenes szakaszát ölelve bújó,
Komoruló sok színes fa.
S arrébb egy tóba forduló,
Síró, esdekelve könyörgő fűzfa.

Keserves farkas vonítás
Éltetője a feljövő Holdnak.
Kihalt tópart, kopasz őszi sétány,
S halkan, pityeregve hallgató az éjszaka.
A domb tetején a néma vár.

Romjai közt keservesen szóló
Katonák szellemei, a fal vonalán,
Jelképezve az erényt és az örök jót.
De hajnali pirkadatot látván
Fájó szívvel, kényszeredetten búvók.

A parttól lassan távolodva,
Át az erdős sétányon,
S mint egy kis patak, csordogálva,
Úgy legördülve a szép arcon
Egy könnycsöpp a szemből, egy pillanat alatt.

Lusza Dèsirée B.
2010. november 2.